Mese a megsértődött okostelefonról

 

 

Történetünk hőse egy mobiltelefon szaküzlet kirakatában várta, hogy gazdára találjon mint megannyi társa. Egy nap azt vette észre, hogy egy csinos hosszú hajú lány nézegeti a kirakat túloldaláról.

• Engem válassz! - szólt hozzá.

• Nézd, milyen szép és okos vagyok!

A lány bement az üzletbe, és így szólt az eladóhoz:

• Azt a telefont kérném. A második sorból a negyediket.

• Az egy nagyon jó készülék. Meg lesz elégedve vele hölgyem. -válaszolta az eladó.

A lány fizetett, és kilépett az üzletből.

A telefon úszott a boldogságban. „Végre nekem is van gazdám, mint a többieknek!” -gondolta.

Napokig a tenyerén hordozta a lány, felhívatta vele az összes ismerősét, zenét hallgatott rajta, gyorsan teltek a napok.

 

 De, mint minden csoda ez is csak három napig tartott.

Egy beszélgetés után a lánynak el kellett mennie otthonról. Gyorsan lefürdött. A telefont a fürdőszobába is magával vitte, hogy addig is szóljon rajta a zene amíg fürdik. Miután felöltözött, fogta a telefont és egy váratlan mozdulattal a zsebébe süllyesztette.

Ebben a pillanatban eltűnt a napfény, és sűrű sötétség vette körül,hogy az orráig sem látott. A sarka meg valami csilingelő fémes dologhoz koccant.

• Bocsánat nem volt szándékos. Kihez van szerencsém? Én az okostelefon vagyok. - mondta.

• Én az aprópénz vagyok. Velem szokott a gazdám fizetni vásárláskor. - szólt egy hang alóla.

• És a kisasszony a teljes testsúlyával rám nehezedik!

• Sajnos elég szűkösen vagyunk, mozdulni sem tudok. - válaszolta, de azért próbált egy kicsit odébb csúszni. Ennek az lett az eredménye, hogy teljesen az oldalára feküdt.

• Na de kérem! Kivenné a könyökét az oldalamból?! - szólt most egy másik hang a háta mögül.

• Bocsánat. Nem tudtam, hogy ön is itt van. De tulajdonképpen ki is ön?

• Én a papír-zsebkendő vagyok. Ön is fogyóeszköz? - kérdezte a hang.

• Az mit jelent?

• Azt, hogy engem használat után eldobnak. A kisasszonyt is eldobják?

• Nem, nem hiszem – válaszolta, de azért kétely költözött a szívébe.

„Mi van ha tényleg megunt a gazdám, és azért száműzött erre a sötét zsúfolt helyre? Mi van, ha talált szebbet, okosabbat nálam? „ - gondolta.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengője. Valahonnan hívás érkezett. De ahogyan megszólalt erősen kaparni kezdte valami a torkát.

• Mi ez? - kérdezte rémülten a többiektől.

• Nem kapok levegőt! - sikította.

• Ó ez csak a zsebpiszok. - válaszolta a papír zsebkendő. - Nagy piszok őkelme! Mindenhová beeszi magát, és koszt, pusztítást hagy maga után. Valószínűleg ő ment a kiskegyed torkára is.

• Hát ez mégis csak felháborító! - kiáltott fel egyre rekedtebben játszva a csengő hangot az okostelefon.

• Én itt becsülettel szolgálom a gazdámat, és csak annyit érdemlek, hogy elsüllyesszen egy sötét, szűk helyre, ahol megkarmolnak, összenyomnak és most végezetül még meg is fulladok?!Azt már nem! Tanulja meg, hogy hogyan kell bánni a magamfajtával. Úgy döntöttem, hogy amíg meg nem változik, nem állok szóba vele.

Ezzel fogta magát és sértődötten elnémult.

A lány hiába nyomkodta ezentúl a hívás fogadás gombot, a telefon bizony néma maradt.

Elszomorodott, hogy a drága intelligens telefonja ilyen hamar tönkre ment. Egy ismerőse azt javasolta, hogy még garanciális, vigye vissza az üzletbe ahol vásárolta, ott majd orvosolják a problémát.

Megfogadta a jó tanácsot, és szomorúan visszament az üzletbe.

• Ezt a telefont nemrég vásároltam önöknél, és tönkre ment. - mondta az eladónak.

• Igen. Emlékszem. - válaszolta az eladó.

• Ez egy kitűnő készülék. Mi történt vele?

• Egyszer csak elhallgatott, és azóta nem szólalt meg.

• Semmi baj. Itt van éppen a szervizesünk. Mi telefondoktornak hívjuk, mert eddig minden beteg telefont meggyógyított.

Ezzel fogta a telefont, és hátra vitte a „SZERVIZ” feliratú ajtó mögé.

A lány leült az egyik székre, és egy újságot lapozgatva csendesen várta az eredményt. A falióra mutatója csigalassúsággal számolta a perceket.

Egyszer csak kinyílt a szerviz ajtaja, és egy szakállas idősebb úr lépett ki rajta. Ő volt a telefondoktor.

• Megvizsgáltam a beteget. - szólt a lányhoz.

• Miután megfázott egy meleg párás helyről a hideg utcára való kimeneteltől, súlyos asztmát kapott a zsebben lévő aprópénzről lecsiszolódott fémportól. De a hangszálak, a nedvességre lerakódott zsebpiszoktól mentek végleg tönkre.

• Azért gyógyítható a baj? - kérdezte aggódva a lány.

• Kivettem a hangszóróját, és egy újat tettem a helyére. Ezentúl jobban vigyázzon rá! Ezek a telefonok nem a fürdőszobába, és a zseb mélyére valók, ha azt szeretné, hogy sokáig megbízhatóan működjön. Azt javaslom vegyen neki egy telefon tartó zsákocskát ami megvédi a portól és a karcolásoktól. Így sokáig hű társa maradhat, és évek múlva is biztonsággal üzemelhet.

A lány azonnal vett is az üzletben egy ilyen zsákocskát a telefonra, és azóta ismét beszélő viszonyban vannak.

Megtanulta, hogy csak akkor várhatja el a használati tárgyaitól, hogy sokáig működjenek, ha ő is megbecsüli őket.

Az okostelefon ma is boldogan szolgálja gazdáját, de azért ritkán még eszébe jut az az idő, amikor együtt szorongott az aprópénzzel és a papír-zsebkendővel...

 

Oldal: Mese a megsértődött okostelefonról
Mesék a 21. századból - © 2008 - 2024 - tj-blackberry.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat